A XLI. Magyar Rovarászati Napok alkalmából kiírt pályázat eredményei

Idén a szokásosnál jóval több pályamunka érkezett, melyeknek elbírálása nehéz feladat elé állította a bírálókat. A különféle művészeti alkotások valamint a preparátumok-gyűjtemények magas színvonala miatt szinte lehetetlen vállalkozás valós értéksorrendet felállítani.

Galéria a rendezvényről és a kiállított művekről (Dombi Orsolya fotói)

1. Rovartani témájú dolgozat

I. díj: Paulovkin András: Az imádkozósáskák védekezési stratégiái (online, pdf)

Remek olvasmány és profi munka a pályázó 31 oldalas és számos kiváló minőségű színes fényképet tartalmazó írása. Színvonalában leginkább egy Természet Világa cikknek felel meg, bár terjedelmét tekintve több is kitelne belőle. Az irodalomjegyzékben mindössze egyetlen magyar nyelvű munka szerepel, de az se rovartani tárgyú, ami jelzi, hogy erről a csoportról magyar nyelvű áttekintés nem készült. (Ez nem is olyan meglepő, hiszen a 2300 ismert fajból csak egy él hazánkban.) Az Uránia és a Brehm megfelelő köteteiben persze sok minden található a „zoológiai általános műveltség” szintjén, de a jelen tanulmányban aprólékosan kifejtett és evolúciós megvilágításba helyezett védekezési stratégiáknak a töredékét se találjuk meg a patinás kötetekben – hiába, ezek már a legújabb kor termékei. A doktori disszertációkon és TDK-dolgozatokon edződött bíráló keresi a logikai ellentmondást, a hibás, esetleg félreérthető megfogalmazást a hosszú írásműben, de minden igyekezete hasztalan: Paulovkin András pályázata tökéletesen felépített, szóhasználatában igen szabatos, bátran ajánlható mindenkinek, szívből gratulálunk hozzá!

Oklevél: Sáfrány Tibor Gyula: A burgonyabogár piretroid érzékenységének vizsgálata egy nyírbátori burgonytermesztő gazdaságban (pdf)

A pályamunka egy nyírbátori családi gazdaságban burgonyatermesztéssel foglalkozó, II. éves növényvédelmi szakmérnök hallgató szakdolgozata. Munkája során a hagyományos termesztésben használatos burgonyabogár elleni inszekticideknek és a környezetkímélőbb piretroidoknak a burgonyabogárra gyakorolt hatását vizsgálta az általa termesztett foszlós héjú burgonyán okozott kártétel függvényében. A vizsgálatot az indokolta, hogy az általánosan elfogadott vélemény szerint a burgonyabogár rezisztens a piretroidokkal szemben. Az utóbbi szerek nagy előnye viszont, hogy az élelmezés-egészségügyi várakozási idő tetemesen lecsökken, amivel növekedést lehet elérni az árbevételben. A 88 oldal terjedelmű munkának az első 30–35 oldala még jól érthető a közönséges halandó számára, amelyben a jelölt a burgonyát, a burgonyabogarat és az ellene eddig felvonultatott védekezési arzenált taglalja. Az utána következő megállapítások és eredmények már a növényvédelmi szakma „sűrűjébe” vezetnek, melyek ráadásul az ország más helyén, eltérő talaj- és éghajlati viszonyok mellett valószínűleg nem is érvényesek. Tekintsük e munkát egy érdekes adaléknak „A burgonya és növényvédelme” című tanulmányhoz.

2. Rovargyűjtemény

I. díj: Tóth Krisztián: Négytüdős pókok, darázsfészkek

A két, egyenként egy négyzetméteres üvegtetejű dobozban elhelyezett pókgyűjtemény még annak is ijesztő, aki már látott méretes rovarokat, skorpiókat, pókokat. A szépen preparált hatalmas madárpókok némelyikén jól látszik a centiméternél is hosszabb, tűhegyes csáprágó. Nagyszerű gyűjteményről van szó, mely szokatlansága és látványossága okán is figyelmet érdemel! A lódarázsfészket és lakóit bemutató diorámát a kivitelezés magas színvonala köti össze a pókgyűjteménnyel. Valljuk be, a lódarazsak sem tartoznak a könnyen szerethető lények közé, építményük ugyanakkor lenyűgözően szép alkotás.

3. Alkalmazott művészet

A) Fotó

I. díj: Bodonyi Nóra

A művészet kétségtelenül legnagyobb és alig megfejthető kérdése, hogyan ragadható meg a szépség. A rovarfotózás mai magas szintjén ugyanis már nem elégedhetünk meg a jó beállítás és a kielégítő élesség prózaiságával. Bodonyi Nóra képein elsősorban a színek és formák harmóniája ragadja meg figyelmünket. A sárga-fekete darazsat fogyasztó közönséges dögbogár fotóján is ez a harmónia ragadja meg a szemlélőt. Hálás téma a díszes árvacsalán-levelész tobzódó színgazdagságának felvillantása.

II. díj: Gebei Lóránt

A pályázók egy része a rovarvilág ismert tagjait mutatja be jellemző élőhelyükön. Gebei Lóránt számára inkább a ritkább, nem könnyen lencsevégre kapható pillanatok jelentik az igazi kihívást. Ilyen a pompás fémdarázs életének egy-egy részletét szinte filmszerűen, folyamatában bemutató sorozat, vagy a fogasfarkú szöcske a levedlett bőrével.

II. díj: Szlovik Márton

A csíkos medvelepke és az acélszínű csüngőlepke szép, bár gyakori szereplői a rovarfotóknak, míg a kóró tetején kapaszkodó hollóbogár vagy a párzó homokfutrinkák felvétele jóval ritkább pillanatot örökít meg.

III. díj: Báskay Imre

A pályázó zömében jól ismert rovarokat mutat be, mint a galagonyalepke, a fakó kéneslepke vagy a skarlátbogár. A lefényképezett rovarok élesek, és tökéletesen felismerhetők. Dicséretet érdemel a fák és cserjék körül röpködő smaragdfényű tőrösmoly fotója.

III. díj: Berkovics Imre

A rovarfotózás egyik alapvető célja a szabad szemmel nem látható, de annál izgalmasabb részletek bemutatása. Bámulatba ejtő a bőrfutrinka feje közelről: mintha acélból formálta volna meg egy kivételes adottságú, szuperrealista mester. Ha a futrinkafej izgalmas objektum, a márványos poloska alsó testfele különleges, modern ékszerhez hasonlítható. Kár, hogy a bíborcincér képe kissé életlen.

III. díj: Koncz-Bisztricz Tamás

Különleges beállítások és szép színek jellemzik a bemutatott tíz felvételt. A „Negyedelés” című fotón az ég kékje meghökkentő ellentétet képez az Atalanta-lepke ragyogó piros-fekete mintázatával. A kéköves légivadászról nehéz volna jobb, színhelyesebb fényképet készíteni.

Oklevél: Demjén Zsófia

Szokatlan és egyben költői címeket adott Demjén Zsófia a képeinek, mint „Kalappróba”, „Nem várt asztaltársaság” vagy „Csillogás és enyészet”. Poszméh, karolópók és ércfényű döglégy elevenedik többek között az érdekes fotókon.

Oklevél: Kovács Mercédesz

A herelégy és háttere, az aranyszínű napraforgó virágzata egyaránt részletgazdag, a kompozíció ezáltal érdekes és szokatlan.

B) Képzőművészet

I. díj: Demeter András

Bogárszoborból jóval kevesebb készül, mint fotóból vagy rajzból, ezért is örültek a bírálók az eredetinél tízszer nagyobb havasi cincér élethű másának. Bár csak készülne minden évben ilyen magas színvonalú alkotás az év rovaráról! A kákán is csomót kereső kritikus persze találhat apró eltéréseket az élő állathoz képest. A művészi szabadság megnyilvánulhat, de a csápízek és a lábfejízek pontos száma a rovaroknál döntő jelentőségű.

I. díj: Gyerekrajzok az Encsencs-Penészlek-Nyírvasvári Általános Iskola Penészleki Tagintézményéből

A gyerekrajzokra ösztönösen felfigyelünk, hiszen akarva-akaratlanul saját magunkat juttatják eszünkbe. Az őszinte kifejezésmód talán leginkább a színek gazdagságában nyilvánul meg. A kiállított rajzok mindegyike színvonalas és szép, a rovarász bíráló szeme érthető okokból mégis a valósághű ábrákon akad meg elsősorban, mint a lószúnyog (Horváth Péter), a bodobács (Könnyű Angelika Ibolya) vagy a darázs (Könnyű Amarilla Imola). De hagyjuk a szakmát, és élvezzük a kék ég és a tűzlepke harsány kontrasztját (Képes Viktória), a szivárványszínű rovar költőiségét (Küzmös Zsófia Ilona), engedjük át magunkat a színpompás gyerekrajzok varázsának.

II. díj: Varga Zsófia

A havasi cincér és a közönséges fülbemászó akvarellje egyaránt élethű és szép, főleg az utóbbi nevezhető igazán sikerült alkotásnak. A bírálók őszintén bíztatják a pályázót, hogy hasonló igényességgel folytassa tovább a rovarvilág csodáinak festését!

III. díj: Lengyel Béla

A „Darázsfészek bambuszon” című preparátum egy társas-redősszárnyúdarázs gömbszerű építménye. A Dolichovespula-faj fészkének külső burka mintázatában emlékeztet a lódarázséra. A pályázó által kiállított másik darab igazi különlegesség: a szúnyog átalakulását mutatja be jó 10–15-szörös nagyításban, szinte kizárólag természetes anyagokból építkezve. A szúnyog csápja madártollból, szárnya juhartermésből, lába növényi szárból készült.

Oklevél: Huszár Kata

A tűfilccel készített akvarell jól visszaadja a havasi cincér jellemző alakját és színét. Az egyetlen talán, amivel a pályázó adós maradt, a „háromdimenziós bogár” képi megjelenítése a fény-árnyék érzékeltetésével.