Bevezetés

A természetvédelem természettudományos alapokon nyugvó társadalmi tevékenység. A természet védelmének igénye már az írott történelem előtti időkben megfogalmazódott az emberekben, vallási szövegekben, népköltészeti alkotásokban találhatunk a természet szeretetére és megóvására történő utalásokat. Mint minden társadalmi tevékenység, a természetvédelem is elsősorban az embereken múlik, és akkor működhet igazán jól, ha a belső indíttatásból eredő etikai normák mellett tudományos alapokon nyugvó, egységes szabályozás vonatkozik rá. Ezért a természetvédelem történetét a jogi eszközök fejlődésén keresztül lehet igazán jól követni.

A kezdetek – rovarok nélkül

A gerinctelen állatok védelme, megjelenésük a természetvédelmi szabályozásban sokáig nem volt annyira magától értetődő, mint más élőlényeké. A hazai környezetjog kialakulásával és fejlődésének történetével hosszú oldalakat lehetne megtölteni, ám a gerinctelen állatok védelmének igénye viszonylag későn, kb. fél évszázada jelent meg jogszabályainkban. Ez annak tükrében érdekes, hogy a magyar természetvédelem jogi szabályozásának történeti előzményei kb. az 1100-1200-as évekig vezethetők vissza – ekkoriban jelent meg ugyanis a halászat és vadászat, valamint később az erdőhasználat korlátozása egyes írott királyi rendelkezésekben.

Ezek a korlátozások a közvetlen hasznot hajtó területekre és természeti erőforrásokra vonatkoztak, és az akkori kor embere számára a gerinctelen állatok természeti haszna – ún. ökoszisztéma-szolgáltatásaik – nem voltak nyilvánvalók. A veszélyeztetettség kérdése pedig a rovarok esetében vélhetően fel sem merült, hiszen a nem elsősorban gazdasági érdekből történő környezet- és természetvédelmi célú szabályozás más élőlények esetében is több évszázadot váratott magára. A ténylegesen természetvédelmi érdekű szabályozás valódi igénye csak az 1800-as években került be a köztudatba, ennek megfelelően a 19. század végén az erdő-, vad- és madárvédelem területén számottevő védelmi célú korlátozások jelentek meg.

A rovarok megjelenése a jogszabályokban

A „fajlistás védelem” a köztudatban leginkább élő, konkrét és közvetlen védelmet nyújtó jogszabályi eszköz. Az első ilyen lista 1901-ben keletkezett (24.655/1901. FM körrendelet): 132 madárfajt, valamint a denevéreket, vakondot, sünt és – a vízicickány kivételével – a cickányokat tartalmazta, és a rendelet felsorolta a védetté nyilvánított fajok egyedeivel szemben elkövetett tiltott cselekményeket és a szankciókat. A védett fajok listája ezt követően többször megújult, megjelent az erdőkről és a természetvédelemről szóló 1935. évi IV. törvénycikk, mely az első, átfogó természetvédelmi szabályozásnak tekinthető, 1939-től pedig megkezdődött hazánkban egyes természeti értékekben gazdag területek védetté nyilvánítása is.

A fentieknek megfelelően a hazai természetvédelem jogi szabályozását a jogtörténettel foglalkozó szakirodalom három korszakra bontja.

1. Kizárólag másodlagos védelmi szabályozás korszaka (az 1800-as évek végéig).
2. A vegyes szabályozás korszaka (az 1800-as évek végétől 1935-ig).
3. Az elsődlegesen védelmi szabályozás korszaka (1935 óta, napjainkig).

Itt ki kell térni arra, hogy a ma ismert természetvédelmi szabályozás három fő tevékenységi kört foglal magába. Egyrészt ide tartozik a biodiverzitás és az élettelen természeti értékek általános védelme, mely nem jár a védett természeti érték és terület konkrét nevesítésével. Másrészről két kiemelt védelmi kategória jelenik meg: a természetes, illetve természetközeli élőhelyek, tájak területi védelme, valamint a veszélyeztetett természeti értékek védelemben részesítése, elsősorban növény- és állatfajok több szintű listáin keresztül.

Ha azonban kiragadjuk a rovarok védelmét, a fenti korszakoktól igen eltérő képet kapunk. Bár az egyes területek védelme minden bizonnyal pozitív hatással volt az ott élő rovarvilág egyedeinek és diverzitásának megőrzésére, konkrét rovarfajok listaszerű védetté nyilvánítására csak 1964-ben került sor. Ekkor sem a természetvédelmi jogszabályok között kell keresni a védett fajokat, mivel nem elsősorban természetvédelmi célból kerültek védelem alá.

A növényvédelemről és a növényvédelmi munkák végrehajtásáról szóló 8/1964. (VII. 25.) FM rendelet a „hasznos élő szervezetek” védelmének szabályozását tűzte ki célul. A rendelet így fogalmaz: „a növénytermelés szempontjából hasznos élő szervezetek szándékos pusztítása és elterjedésük megakadályozása általában tilos. A védelem kiterjed a hasznos állatok minden fejlődési alakjára”. Az ide tartozó rovarok köre a következő: „virágbeporzó rovarok (házi- és vadméhek, poszméhek stb.), ragadozó rovarok: erdei vöröshangya (Formica rufa), futóbogarak (Carabidae), katicabogarak (Coccinella-, Adalia-fajok) stb., ragadozó zengőlégyfajok (Syrphidae), fátyolkák (Chrysopa-fajok), ragadozó poloskák (Nabis ferus, Arma custos, Perillus bioculatus stb.); rovarokon élősködő rovarok: fürkészdarazsak (Chalcidoidea, Ichneumonidae stb.) fürkészlegyek (Tachinidae) stb.”

Modern „fajlistás védelem”, rovarokkal

A rendelet 1968-ban hatályát vesztette, és csak 1982-ben jelent meg ténylegesen, természetvédelmi céllal készült jogszabályban gerincteleneket is tartalmazó fajlista. Emiatt a rovarok listás védelmének első megjelenését a témával foglalkozó szakirodalmak a védett és fokozottan védett növény- és állatfajokról, egyedeik értékéről, a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról, valamint egyes védett állatfajokkal kapcsolatos korlátozások és tilalmak alóli felmentésekről szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezéshez kötik. A rendelet 148 rovarfaj védelmét mondja ki, és ezek csak részben vannak átfedésben a 8/1964. (VII. 25.) FM rendeletben felsorolt fajokkal.

Az 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés 2001-ig volt hatályban, a mellékletében szereplő lista többször módosult. A legjelentősebb az 1993-as módosítás, amikor is az új listán szereplő rovarfajok száma a korábbiakhoz képest csaknem két és félszeresére nőtt. A bővítéssel 368 rovar vált védetté hazánkban.

A védetté nyilvánítás következő – és egyben mai napig hatályos – mérföldkövét a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet jelentette. A rendelet újdonságai között kell említeni, hogy a hazai fajok védettsége mellett külön mellékletben szerepelnek az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok, továbbá ez az első olyan hazai fajlista, amely fokozottan védetté nyilvánít gerinctelen fajokat is. A 32 fokozottan védett gerinctelenből, egy csigafajt leszámítva mindegyik rovar, ezen belül 1 szitakötő, 3 egyenesszárnyú, 6 bogár, 2 tegzes és 19 lepke vált fokozottan védetté. Ezek mellett 390 védett rovarfaj szerepel a listán, és ekkor váltak védetté hazánkban pókok is, szám szerint 15 faj. (Érdekesség, hogy egyes madárfajokat már 1954-ben fokozott védelemben részesítettek, így ezt követően majd fél évszázadnak kellett eltelnie az első rovarok fokozottan védetté nyilvánításáig.)

A rendelet a hatályba lépése óta többször módosult, a védett fajok száma közben szépen gyarapodott. Jelenleg 55 fokozottan védett és 576 védett rovar szerepel a listán, ezek túlnyomórésze a lepkék (290 faj) és bogarak (206 faj) rendjébe tartozik.