Rovarász Híradó 99 (2020. szeptember)
1921. augusztus 2-án született Szamoskéren. Középiskolai tanulmányai után a Kolozsvári Tudományegyetem biológia-földrajz szakán végzett 1944-ben, majd zoológiából védte meg egyetemi doktorátusát. 1949-ig egyetemi gyakornok és tanársegéd, majd együtt költözött az egyetemmel vissza Debrecenbe. 1950-től egészen 2014-ig volt a Növényvédelmi Kutatóintézet (NKI) Állattani Osztályának munkatársa, itt fordult érdeklődése a növényvédelmi entomológia felé. 1957-ben lett a mezőgazdasági tudományok kandidátusa. 64 évet töltött a NKI Júlia majori telepén (ma Agrártudományi Kutatóközpont, ATK, Növényvédelmi Intézet), ahol mindig a kor aktuális növényvédelmi problémáinak megoldásában tevékenykedett, magas szintű tudományos igényességgel. 2014-ben kellett elhagynia a Növényvédelmi Intézetet több nyugdíjas kollégájával együtt, ezek után a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárába járt be naponta. Ekkor adományozta 200 doboznyi Orthoptera-gyűjteményét a múzeumnak.
Élete során összefoglaló tanulmányokat készített az egyenesszárnyúak (sáskák, szöcskék, tücskök) és a vegetáció kapcsolatáról, így Magyarországon és régiónkban első ízben elemezte egy rovarcsoport és az élőhelyül szolgáló növénytársulások közötti összefüggéseket – a Hortobágy (1944, 1983), Bátorliget (1953, 1991), a Tihanyi-félsziget (1950), a Duna–Tisza köze (1958, 1978) területein és külföldön Brit-Columbiában (1973). Több növényvédelmi szempontból rendkívül jelentős rovarfaj és rovarcsoport (sáskák: 1950, 1951; szöcskék: 1950, 1952; fehér medvelepke: 1952) táplálékfogyasztására, etológiájára, ökofaunisztikájára vonatkozó megállapításai alapvető külföldi szakkönyvekbe is bekerültek (Beier 1955, Uvarov 1966, 1975, Harz 1965, 1975).
Monografikus munkákat publikált a gyümölcsdarazsakról (Hoplocampa-fajok: 1960), és a fehér medvelepkéről (1953). Számos, a medvelepkén élő entomofág rovart mutatott ki Magyarországról (1953, 1957); feltárta több faj – pl. Arma custos (1957), Psychophagus omnivorus (1952, 1953) – biológiáját (1957,1960). Elsőként derítette fel a somkóró- bagolylepke (Heliothis maritima, 1957), a kis kendermoly (Grapholitha delineana, 1967, 1979, 1980) és a kenderormányos (Ceutorrhynchus rapae, 1979, 1982) kártevőként való hazai fellépését, életmódját és az ellenük való védekezési lehetőségeket. A kukoricamolyra (Ostrinia nubilalis) vonatkozó biológiai (1959, 1984), gradológiai, rajzásfenológiai (1960, 1961) és parazitológiai (1984) vizsgálatai elősegítették e kártevő elleni integrált védekezés kidolgozását (1972); ezzel két évtizeden át hozzájárult az IWGO/IOBC nemzetközi munkacsoport munkájához. Az ökológiai növényvédelemről szóló (sajnálatosan akkor csak magyar nyelven publikált) úttörő cikke (1957), többek szerint (pl. Sáringer 1989), az integrált növényvédelem, egy önálló tudományterület elvi előfutárának tekinthető. Jelentős munkát fordított a környezetkímélő, szelektív növényvédelmi módszerek alapját képező populációdinamikai, ökológiai kutatásokra, különösen az almamoly és a kukoricamoly tápnövénykörének felderítésére, valamint foglalkozott az egyes kártevők elleni hazai sugársteril védekezési lehetőségekkel (almamoly, kukoricamoly, májusi cserebogár). Első ízben tett javaslatot az autocid és parazitás biológiai védekezésmódok összekapcsolhatóságára. Kártevő lepkék, elsősorban a kukoricamoly laboratóriumi tenyésztésére kidolgozott félmesterséges táptalajt és tenyésztési módszerét (1970, 1973) hazai és külföldi laboratóriumokban is alkalmazzák. Elemezte a növény-, illetve a természet- és környezetvédelem összefüggéseit (1965).
Az említett kutatásokat kb. 160 tudományos cikkben, továbbá kb. 75 népszerűsítő közleményben, valamint 25, társszerzőkkel írt könyvben tette közzé. A növényvédelmi állattan kézikönyve című alapvető jellegű mű több kötetében publikált nagyobb terjedelmű részeket (1988–1994). Hozzájárult a hazai növényvédelmi entomológia (1970, 1980), valamint a szünökológia bibliográfiájának összeállításához (1978). Négy évtizedes munkával összeállított (hazánkban a legnagyobb) Orthoptera–gyűjteménye jelentős tudományos értéket képvisel. A sáskajárások növényvédelmi szempontú kutatásaival foglalkozott.
A társadalmi munka és az oktatás területén is aktívan tevékenykedett. Több cikluson keresztül választmányi, vezetőségi, illetve bizottsági tag volt a Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztályában, az Ökológiai szekciójában, az Acta Phytopathologica et Entomologica Hungarica szerkesztőbizottságában, az MTA Növényvédelmi Szakbizottságában.
Esetenkénti, illetve rendszeres szakelőadó volt több cikluson keresztül a hazai agráregyetemeken és a szegedi JATE-n. Éveken keresztül titkára, alelnöke, majd elnöke volt a A rovarok világa – Fedezd fel a természet csodáit!nak. Részt vett kül- és belföldi aspiránsok képzésében. Külföldön alapító tagja lett az IWGO/IOBC munkacsoportnak, tagja a Panamerican Acridological Society-nek, illetve utódjának, az Orthopterists Society-nek. Korábban koordinátora, illetve elnöke volt a IOBC/EPS biológiai védekezési munkacsoportnak, illetve a genetikai védekezési állandó bizottságnak, de rovartani témájú filmek elkészítésében is közreműködött.
összeállította HA
Előző cikk: Szerkesztői előszó
Következő cikk: A rovarásztáborok doyenje