Miért fontosak a rovarok?

Tevenyakú fátyolka (Dichrostigma flavipes) (forrás: Oliver Niehuis, ZFMK, Bonn)

 

Földünk a rovarok bolygója. Ahol állati élet egyáltalán lehetséges, mindenütt találunk rovarokat, és általában sokat (bár a nyílt tengeren alig). Több mint egymillió rovarfajt ismer eddig a tudomány, ez kétszer annyi, mint az összes többi élőlényfaj együtt (beleértve tehát minden más állatot, az összes növényt, gombát és más élőlényeket). Azt pedig csak sejtjük, hogy mennyi várja még a felfedezőjét – némely kutató szerint akár tízmillió rovarfaj is létezhet.

A rovarok nem csupán sokan vannak, hanem roppant sokfélék is. Méretük, alakjuk, mintázatuk, színük és életmódjuk annyira változatos, hogy aki nem rovarász, el sem tudja képzelni. (Aki rovarász, az is alig.) A természet minden jelenségére és mindennek az ellenkezőjére is találunk példát a rovarok körében.

A legfontosabb szolgálatot azzal teszik nekünk, hogy megporozzák a növényeket. A szélporozta gabonaféléken kívül szinte az összes haszonnövényünk – a gyümölcsök, a zöldségek, az olajnövények és a dísznövények óriási többsége – a rovarok segítségére szorul: a nektárt gyűjtő rovarok – leginkább a méhek – szállítják a testükre tapadt virágport az egyik növényről a másikra, s közben megtermékenyítik azt.

Rovarok termelik nekünk a mézet, a méhviaszt, a valódi selymet. Nagyon sok állat nagyrészt vagy kizárólag rovarokkal táplálkozik – gondoljunk például a legtöbb énekesmadárra, denevérre, gyíkra és békára! Persze a legtöbb rovart más rovarok és pókok fogyasztják el. A rovarfogyasztásból az ember sem marad ki: a trópusi konyhákon, de a nyugati világban is, rendkívül ízletes fogások készülnek rovarokból, és a rovarevés előbb-utóbb nálunk is meghonosodik.

Forrás: Pheromone Design, Christopher Marley, Trendland

Nagyrészt rovarok – főleg bogarak és legyek – tüntetik el az elhalt élőlényeket: az elpusztult állatokat, a trágyát, az élettelen növényi anyagot, köztük a kidőlt fákat is. Nélkülük a lebontást csak gombák és baktériumok végeznék, és jobb nem elképzelni, mi lenne, ha beláthatatlan ideig hevernének tetemek és más bomló dolgok a földön…

Azért a rovarok nem mindig a barátaink. Sok rovar növényevő, és ezek alaposan károsítják termesztett növényeinket vagy a raktározott élelmiszerünket. Az embert és háziállatait megannyi rovar gyötri (szúnyogok, böglyök, tetvek, bolhák), s ezek ráadásul súlyos betegségeket is terjeszthetnek. Ki hitte volna, hogy amióta ember él a Földön, a legtöbben közülünk maláriában haltak meg? És ezt a kórt is rovarok, mégpedig szúnyogok adják tovább.

Igen ám, de a káros rovarok legfőbb ellenségei szintén rovarok. Mérhetetlenül sok rovar lárvájából nem a szüleihez hasonló utód lesz, hanem valamilyen élősködő rovar: fürkészdarázs vagy fürkészlégy. Ők tartják kordában az egyébként elképesztő mértékben elszaporodó más fajokat.

És a legkevésbé sem utolsó sorban: a rovarok roppant érdekesek és szépek! Aki rovarokkal foglalkozik, sohasem szűkölködik sikerélményben: a rovarok világában rengeteg még a felfedezni és kutatni való, gyűjtésük néha embert próbáló, de mindig izgalmas és hangulatos foglalatosság.

A rovarok megtalálták a helyüket a kultúránkban is. A hangyák és a méhek tevékenykedéséről irodalmi alkotások szólnak; a lepkék, a szitakötők, a bogarak pompás képviselőit az ókor óta csodálhatjuk képzőművészeti alkotásokon éppúgy, mint játékokon, ruhákon, reklámokon, képeslapokon és hűtőmágneseken.

A Föld számos országában van szervezete azoknak, akik a rovarokkal foglalkoznak és a rovarok iránt érdeklődnek. A A rovarok világa – Fedezd fel a természet csodáit! ezek között az egyik legpatinásabb: 1910-ben alakult, tehát már túl van századik születésnapján.

Merkl Ottó

Kék laposfutrinka (Carabus intricatus) (forrás: Rahmé Nikola, Flickr)