Sisakos sáska – Acrida ungarica

Írta: Puskás Gellért

Az év rovara 2024-ben – internetes és papíralapú szavazás végeredményeként – a sisakos sáska (Acrida ungarica) lett. A rovart a Magyar Természettudományi Múzeumban mutattuk be a A rovarok világa – Fedezd fel a természet csodáit! 900. előadóülésén, 2023. december 15-én. Az előadás felvétele megtekinthető YouTube-csatornánkon: Bemutatkozik a 2024-es Év Rovara

A 2024. év rovarát szokás szerint három jelölt közül lehetett kiválasztani. Ezúttal a homokpuszták, száraz gyepek fajai kerültek terítékre: a sisakos sáska (Acrida ungarica), a csapó cserebogár (Polyphylla fullo) és a pusztai hangyaleső (Acanthaclisis occitanica). A A rovarok világa – Fedezd fel a természet csodáit! rajtuk keresztül igyekezett ráirányítani a figyelmet ezekre az élőhelyekre, amelyek sokak számára csak kopár, kietlen pusztaságnak tűnnek, valójában azonban értékesek és érdekesek, a rovarviláguk pedig igazi különlegességeket rejt.

Az idei kampány ismét a Fővárosi Állat- és Növénykert Állatszeretet Ünnepén kezdődött, az online szavazás pedig december 6-ig zajlott. Az év rovara történetében eddig példátlan módon szavazategyenlőséggel végződött a szavazás, a pusztai hangyaleső és a sisakos sáska között alakult ki holtverseny. Ezért december 10-én éjfélig egy újabb online szavazás hozta meg a végleges eredményt.

December 6-ig 4083 szavazat érkezett az év rovara jelöltekre (699 papíron és 3384 online), a hosszabbításban pedig további 829 az addig holtversenyben győztesekre. A pusztai hangyaleső egyértelműen népszerűbb volt a papíron szavazók körében, az összesen négy papír alapú szavazási alkalom mindegyikén külön-külön is. Az összesítésben végül mégis a sisakos sáska lett a győztes. Az összesen 4912 leadott voks az alábbi módon oszlott meg a három rovar között:

Elnevezés

A sisakos sáska tudományos neve: Acrida ungarica (Herbst, 1786).

A tudományos név első tagja (Acrida) a nemzetségnév: a görög ακρίδα szó jelentése sáska. Ez valószínűleg az ógörög ἄκρος (hegyes) tőből ered, ami szintén igen találó a sisakos sáskára. A név második része (ungarica) német-latin eredetű, jelentése: magyar. A fajt ugyanis Magyarországon találták meg először, itt gyűjtött példányok alapján írta le a tudomány számára felfedezője, Johann Friedrich Wilhelm Herbst (1743–1807) német természettudós a XVIII. század végén, akkor még Truxalis ungaricus néven.

A sisakos sáska magyar neve a fejének jellegzetes, megnyúlt alakjára utal. Érdekesség, hogy Frivaldszky János 1868-ban megjelent monográfiájában hosszúfejű csücsőr névvel illeti.

A sisakos sáska ábrázolása a fajleírásban 1786-ból, J. F. W. Herbst Fortsetzung des Verzeichnisses meiner Insektensammlung című művéből (forrás: www.biodiversitylibrary.org)

Rendszertani besorolás

törzs: ízeltlábúak (Arthropoda)

osztály: rovarok (Insecta)

rend: egyenesszárnyúak (Orthoptera)

alrend: tojókampós egyenesszárnyúak (Caelifera)

családsorozat: sáskaszerűek (Acridoidea)

család: sáskafélék (Acrididae)

alcsalád: sisakossáskaformák (Acridinae)

tribusz: Acridini

nemzetség: Acrida Linnaeus, 1758

faj: Acrida ungarica (Herbst, 1786)

Sisakos sáska portré (fotó: Gór Ádám, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

Jellemzés

A sisakos sáska nagyon jellegzetes megjelenésű rovar, Magyarországon semmilyen más fajjal nem téveszthető össze. Az egész teste hosszú, feje megnyúlt, háromszögletű. A fejcsúcshoz csatlakozó csápok lapítottak, a tövük szélesebb, a fej hossztengelyének folytatásaként nyúlnak tovább. Lábai vékonyak, pálcika-szerűek. Színezete lehet zöld és barna is, a példányok egy része egyszínű, másokat sötét és világos foltokból álló mintázat díszít (ez a nőstényekre inkább jellemző). A színezet csak a vedlések alkalmával tud változni, kifejlett állapotban már nem. Kialakulására valószínűleg a páratartalom, esetleg a környezet színezete, mintázata vannak befolyással.

Igen nagy termetű sáska, jelentős ivari méretkülönbséggel: a hímek 3-4 cm hosszúak, a nőstények akár 6-7 cm-es testhosszat is elérhetnek. Nagy mérete ellenére rendkívül jól rejtőzködik: hosszú, fűszál-szerű testalkatának és színezetének köszönhetően észrevehetetlen a növényzetben. Az álcázást az is segíti, hogy gyakran a fűszálakkal párhuzamosan, függőlegesen ül a növényeken.

Életmód

Szubtrópusi rokonságú, melegkedvelő faj, a fejlődéséhez nagy hőmennyiségre van szüksége, ezért a fenológiája más hazai egyeneszárnyú fajokhoz képest későbbra tolódott. Geobiont sáska, ami azt jelenti, hogy szüksége van az átmelegedő, nyílt talajfelületekre, ahonnan felveszi a visszasugárzó hőt. (Ugyanakkor leggyakrabban nem a talajon, hanem inkább a gyepalkotó növényeken tartózkodik – chortobiont, a sisakos sáska tehát geo-chortobiont életformájú faj.)

A nőstény sisakos sáskák a talajba rakják petecsomóikat, amelyekben a petéket levegőn megszilárduló, rugalmas, ellenálló hab veszi körül. Ezek a petecsomók vészelik át a telet. Az első stádiumú lárvák csak tavasz végén, nyár legelején kelnek ki belőlük. A sisakos sáska lárvák nagyon hasonlítanak a kifejlett példányokra, de jóval kisebbek, valamint szárnyaik és ivarszerveik még fejletlenek. Hat vedlés után, a nyár második felére fejlődnek ki, ősz végéit találkozhatunk velük.

Sisakos sáska lárva (fotó: T_Zsombor_G, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

Frissen vedlett nőstény sisakos sáska (fotó: Kiss Tamás, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

A sisakos sáska növényevő, elsősorban egyszikűeket, ezen belül különböző pázsitfűfajokat fogyaszt.

Nem számít ugróbajnoknak a vékony, hosszú ugrólábaival, viszont kifejezetten jól repül. Megriasztva 10-20 méteres távolságokra száll odébb.

A sáskák (valamint a szöcskék, tücskök) jelentős részével ellentétben a sisakos sáska nem ciripel. Mégsem teljesen néma, ugyanis repülés közben jellegzetes kereplő hangot kelt a szárnyaival. Ez a hang (valamint a tovaröppenő méretes rovarok látványa) az, ami a leggyakrabban elárulja a jelenlétét.

Élőhely

Száraz, meleg gyepterületeink lakója. Legtipikusabb élőhelyei a nyílt homokpuszták, de bármilyen lazább alapkőzeten előfordulhat. Meglehetősen jó a zavarástűrő képessége, így bolygatott élőhelyeken is gyakran megtalálható: utak mentén, parlagokon, kőbányákban, városi környezetben – még belsőbb kerületeiben is.

Elterjedés

Areája az Ibériai-félszigettől a Kaszpi-tengerig húzódik, zömmel Európa déli részén, az Alpok és a Kárpátok vonulatától délre. Megtalálható még Észak-Afrikában, Anatólia nyugati részén és a Közel-Keleten. Elterjedési területének északi határát a Pannon biogeográfiai régióban éri el.

Csehországban őshonos faj volt, de kipusztult, egy sikeres visszatelepítési program után ma már újra előfordul. Szintén kipusztult Ausztria nyugati szegletéből, ide spontán telepedett vissza az elmúlt években. Nemrég került elő elsőként a Fertő-tó környékének magyarországi oldaláról is.

Hazánkban a Duna-Tisza-közi homokhátságon a leggyakoribb, de az Alföld egész területén előfordul. Jóval kevesebb adata van a Dunántúlról, a középhegységeknek pedig csak a hegylábi régióiban található meg.

Veszélyeztetettség, védelem

A sisakos sáska Magyarországon védett faj, pénzben kifejezett értéke 50 000 Ft. Szerepel továbbá a Vörös könyvben, amely a hazai veszélyeztetett fajokat mutatja be.

2016-ban jelent meg a sisakos sáska európai természetvédelmi helyzetének értékelése számos szakértő közreműködésével, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) koordinálásával. Ekkor egyértelműen a kihalással nem fenyegetett (LC: least concern) kategóriába került, valamint az állományát is stabilnak minősítették.

Úgy tűnhet tehát, hogy némi ellentmondás van a sisakos sáska hazai és európai természetvédelmi helyzetének értékelésében. Ez azonban nem feltétlenül van így. A faj helyzete stabil az elterjedési területének közepén, annak északi szegélyén azonban jóval sérülékenyebb. Csehországban és Ausztriában a sisakos sáska lokálisan kipusztult, vörös listás faj – ma már mindkét országban újra jelen van, részben sikeres visszatelepítés, részben spontán terjedés eredményeként. Szlovákiai állományát a sebezhető (VU: vulnerable), tehát szintén az egyik kihalással fenyegetett kategóriába sorolták.

Az utóbbi egy-két évtizedben megszaporodtak a sisakos sáska észlelési adatai a Kárpát-medencében, olyan helyeken is, ahonnan korábban eltűnt vagy sosem volt ismert. Kenyeres Zoltán és kollégái 2023-ban megjelent tanulmányukban azt vizsgálták, hogy ez vajon a megnövekedett kutatási intenzitás mellékterméke vagy valóban terjedőben van ez a faj a régiónkban. Arra a következtetésre jutottak, hogy az utóbbi lehet igaz, továbbá összefüggést találtak az elmúlt évtizedben a nyári hónapok relatív hőösszegének változása és a terjedés között. Az emberi hatások egy része (pl. az úthálózat menti gyepsávok, a nagy kiterjedésű parlagterületek) ráadásul még segíthetik is a terjedést. A Kárpát-medence melegedő klímája valamint egyre gyakoribb és hosszabb aszályos időszakai kedvező feltételeket biztosítanak a sisakos sáska számára. Úgy tűnik tehát, hogy azok közé a fajok közé tartozik, amelyek a klímaváltozásnak inkább a nyertesei.

Hím sisakos sáska, barna színváltozat (fotó: Szlovik Márton, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

Rokonság

Az Acrida nem fajai az Óvilág (Eurázsia, Afrika, Ausztrália) trópusi, szubtrópusi területein eljterjedt sáskák. Ma 42 fajt sorolnak ide, valamint számos szinonim nevet, tehát olyan fajleírásokat, amelyeket jelenleg a többi, érvényes fajjal tartanak azonosnak. Nagyon nehéz és bizonytalan a fajok elkülönítése, szükség volna egy átfogó taxonómiai revízióra, amelyik tisztázza ezeket a bizonytalanságokat. Európában a mi sisakos sáskánk mellet még egy faj él (Szardínián, Szicíliában, Krétán), az Észak-Afrikában is elterjedt Acrida turrita.

A sisakos sáska kutatásnak nem csak az Acrida ungarica nevének és felfedezésének kapcsán vannak magyar vonatkozásai. Brancsik Károly (1842–1915) trencséni orvos-természettudós 1893-ban egy madagaszkári fajt fedezett fel, amelynek a leírásául szolgáló típuspéldány sajnos elveszett. Steinmann Henrik (1932–2009) muzeológus, entomológus (rovartannal foglalkozó szakember) 1963-ban 11 Acrida fajt írt le a tudomány számára Afrika és Ázsia különböző vidékeiről, amelyek közül tizet ma is érvényes fajnak tartanak. A holotípusokat ma is a Magyar Természettudományi Múzeum őrzi. Így elmondható, hogy a jelenleg ismert Acrida fajok negyede magyar kutató nevéhez fűződik.

Európában él egy további faj, amelyik megtévesztésig hasonlít a sisakos sáskára. Ez a Truxalis nasuta, ami a kontinensünkön csak a Mediterráneum déli részein fordul elő. Elkülönítésében segít a hátsó szárnyak színezete, amelynek haránterei mentén sötét foltok találhatók, gyakran az egész szárny pirosas színű, a töve pedig néha egészen fekete. A sisakos sáska hátsó szárnya sárgás, áttetsző.

Gazdasági vonatkozások

A kínai sisakos sáskát (Acrida cinerea) a feljegyzések szerint régen fogyasztották. Ma ugyanennek a fajnak a felhasználhatóságát vizsgálják baromfi takarmányként, mivel gazdaságosan tenyészthető és fehérjékben gazdag, magas tápértékű élelemforrás.

Művészet, ábrázolás

Alább néhány sisakos sáska ábrázolást mutatunk be, egy bő évezreddel ezelőttől napjainkig.

Felhasznált és ajánlott irodalom

magyar nyelven:

• Frivaldszky J. 1868: A magyarországi egyenesröpüek magánrajza (Monographia Orthopterorum Hungariae). Eggenberger, Pest, 201 oldal + VII tábla.
• Kenyeres Z., Váczi M., Takács G. 2022: A globális felmelegedés egyik nyertese lehet: a sisakos sáska előkerülése a Fertő parti gyepekben. Fertő-Hanság Nemzeti Park
• Magyari M. 2023: A védett sisakos sáska, mint a klímaváltozás egyik nyertese? Balaton-felvidéki Nemzeti Park
• Merkl O. 2009: Pannónia sáskája. National Geographic online
• orthoptera-wiki: Acrida ungarica
• Varga Z., Kaszab Z., Papp J. 1989: Rovarok – Insecta. In: Rakonczay Z. (szerk.): Vörös könyv. A Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Akadémiai Kiadó, : 178–261.

angol nyelven:

• Cigliano M.M., Braun H., Eades D.C., Otte D.: Acrida ungarica (Herbst, 1786). Orthoptera Species File
• Hochkirch A., Chobanov D.P., Kleukers R., Rutschmann F., Kristin A., Szövényi G., Presa J.J., Willemse L.P.M. 2016. Acrida ungarica. The IUCN Red List of Threatened Species 2016: e.T15037223A70632622.
• Kenyeres Z., Bauer N., Zuna-Kratky T., Magyari M., Skejo J., Krištín A. 2023: Recent growth in occurrences of Acrida ungarica (Orthoptera: Acrididae) at the northern margin of the species range: Is it the result of global warming? European Journal of Entomology 120: 338–345.
• Steinmann H. 1963: New species of the Genus Acrida L. (Orthoptera) from Africa and Asia. Acta zoologica Academiae scientiarum hungaricae (3–4): 403–427.

---

Letölthető pdf