Közönséges temetőbogár – Nicrophorus vespillo
Írta: Bakardzsiev Krisztián
Az év rovara 2023-ban – internetes és papíralapú szavazás végeredményeként – a közönséges temetőbogár (Nicrophorus vespillo) lett. A bogarat a Magyar Természettudományi Múzeum Semsey Andor termében mutattuk be a A rovarok világa – Fedezd fel a természet csodáit! 891. előadóülésén, 2022. december 16-án. Az előadás felvétele megtekinthető YouTube-csatornánkon: Eredményhirdetés: Bemutatkozik a 2023-as Év Rovara
Közönséges temetőbogár (Nicrophorus vespillo)
(forrás: Balogh Diána, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)
A 2023. év rovarát ezúttal is három jelölt közül lehetett kiválasztani. A jelöltek közös tulajdonsága az életmódjukban rejlik, ugyanis különleges ivadékgondozó statégiákat alkalmaznak. Az utódok összetett viselkedéselemekre épülő védelmezése és táplálása kevésbé jellemző a rovarvilágra, mint sok más állatcsoportra, így ismertetésükkel a rovarok egy meglepő és izgalmas oldalát mutathatjuk be. A három jelölt – a közönséges temetőbogár (Nicrophorus vespillo), a homoki hernyóölődarázs (Ammophila sabulosa) és a szmirnai fülbemászó (Forficula smyrnensis) – ezt remekül képviselték.
A szavazás az idén is a Fővárosi Állat- és Növénykert Állatszeretet Fesztiválján kezdődött, majd a Magyar Rovarászati Napon személyes voksolással, valamint a A rovarok világa – Fedezd fel a természet csodáit! honlapján, online felületen folytatódott.
A beérkező szavazatok alapján a közönséges temetőbogarat végig szorosan követte a homoki hernyóölődarázs, de az állást nem tudta megfordítani, így hatodik alkalommal nyert Az év rovara szavazáson bogár.
A szavazás végeredménye a következő ábrán látható:
A közönséges temetőbogár rendszertani besorolása
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevőbogarak (Polyphaga)
Családsorozat: Holyvaszerűek (Staphylinoidea)
Család: Dögbogárfélék (Silphidae)
Alcsalád: Temetőbogárformák (Nicrophorinae)
Tribusz: Nicrophorini
Nemzetség: Nicrophorus Fabricius, 1775
Faj: Nicrophorus vespillo Linnaeus, 1758
A közönséges temetőbogár és hazai rokonai
A kifejlett bogár (imágó) testhossza 12–22 mm. Teste és lábai túlnyomóan feketék. Szárnyfedője feltűnő mintázatú, a fekete alapszínt két zegzugos narancssárga harántszalag díszíti. A hátrafelé gyengén kiszélesedő szárnyfedő – a bogarak zömétől eltérően – nem fedi be teljesen a potrohot, így utolsó hátlemezeik és a farfedő jól látható. Az előtor hátoldala hátrafelé keskenyedik, szögletei lekerekítettek. Elülső részében barázdák különítik el a négy kiemelkedő dudort. Az előtor elülső szegélyét, szárnyfedőjét, potrohát, valamint hasi oldalát hosszú, sárga szőrzet fedi. A hártyás szárnyai jól fejlettek. A potrohlemezen található ciripelőfelület (pars stridens) és a szárnyfedő alsó oldalán lévő harántléc (plectum) összedörzsölésével képes ciripelő hangot kiadni. Csápja rövid, négyízű csápbunkóban végződik, amelynek utolsó három íze vörösessárga. Nagy szeme erősen kidomborodik, kissé vese alakú. A fejpajzs hártyája narancssárgás. A lába erős, lábszárainak vége tüskés. A hátulsó lábszár befelé görbült (a nőstényeké valamivel gyengébben, mint a hímeké). A hímek elülső lábán a lábfejízek erősen kiszélesednek, sárgán szőrösek. Lábfejízeinek száma öt.
Közönséges temetőbogár (Nicrophorus vespillo) ciripelő hangja
(forrás: Вадим Рыбаков, wikimedia commons)
Magyarországon kilenc temetőbogárfaj (Nicrophorus spp.) fordul elő. E fajok megjelenésükben és életmódjukban hasonlítanak a közönséges temetőbogárra, amelytől a faji bélyegek ismeretében azonban könnyen elkülöníthetőek.
Feketecsápú temetőbogár (Nicrophorus vespilloides) utódgondozás közben
(forrás: Heiko Bellmann)
A nagy temetőbogár (Nicrophorus germanicus) és a fekete temetőbogár (Nicrophorus humator) szárnyfedője teljesen fekete, nincs rajta narancssárga mintázat, mint a többi hazai fajon. A nagy temetőbogár ritkább faj, nagyobb testű állatok tetemét keresi fel, az imágó más bogarakat zsákmányol. A következő három faj a közönséges temetőbogártól abban különbözik, hogy előhátuk csupasz, hátulsó csípőik belső oldalát sem borítja sárga szőrzet és hátulsó lábszáruk egyenes. A nyugati temetőbogár (Nicrophorus sepultor) és a feketepillás temetőbogár (Nicrophorus investigator) ritkábbak hazánkban, míg a sárgaszőrű temetőbogár (Nicrophorus interruptus) elterjedt és gyakori. A feketecsápú temetőbogárnak (Nicrophorus vespilloides) mind a csápbunkója, mind a fejpajzshártyája fekete. Az előhátat sem díszíti sárga szőrzet, csak a potroh végén álló szőrök sárgák, a többi fekete. Hazánkban a közönséges temetőbogár mellett a leggyakoribb és legelterjedtebb faj. A sárgabunkós temetőbogár (Nicrophorus antennatus) és a szőrösnyakú temetőbogár (Nicrophorus vestigator) a ritkább fajok közé tartoznak. Ezeknél az előhátat sárga szőrzet szegélyezi és lábszáraik egyenesek.
Hazai temetőbogárfajok
felső sor balról jobbra: nagy temetőbogár (Nicrophorus germanicus) – forrás: Stanislav Snäll, fekete temetőbogár (Nicrophorus humator) – forrás: Stanislav Snäll, nyugati temetőbogár (Nicrophorus sepultor) – forrás: Zdeněk Chalupa, feketepillás temetőbogár (Nicrophorus investigator) – forrás: K. V. Makarov, közönséges temetőbogár (Nicrophorus vespillo) – forrás: U. Schmidt
alsó sor balról jobbra: sárgaszőrű temetőbogár (Nicrophorus interruptus) – forrás: Stanislav Snäll, feketecsápú temetőbogárnak (Nicrophorus vespilloides) – forrás: Stanislav Snäll, sárgabunkós temetőbogár (Nicrophorus antennatus) – forrás: K. V. Makarov, szőrösnyakú temetőbogár (Nicrophorus vestigator) – forrás: Stanislav Snäll
A közönséges temetőbogár elterjedése és élőhelye
A közönséges temetőbogár palearktikus faj. Egész Európában, Mongoliában, Oroszországban, Kazahsztánban, Kaukázusban, Törökországban, Iránban, Kirgizisztánban elterjedt. Hazánkban is igen gyakori, sík-, domb- és hegyvidéken egyaránt felelhető. Leginkább erdőkben, cserjés helyeken, parkokban, olykor nyílt területeken fordul elő – gyakorlatilag bárhol, ahol állattetemekre bukkanhat. Elsősorban éjszaka aktív. Általában két nemzedéke fejlődik évente, imágóival márciustól októberig találkozhatunk.
Közönséges temetőbogár (Nicrophorus vespillo)
(forrás: James K. Lindsey, wikimedia commons)
A közönséges temetőbogár életmódja és egyedfejlődése
A temetőbogár lárvái nekrofágok, tetemekben fejlődnek. Általában elhullott rágcsálók, madarak szolgálnak bölcsőként, de hüllők vagy nagyobb testű emlősök is megfelelnek a célnak. Mivel a tetemek viszonylag kis mennyiségben és rövid ideig állnak rendelkezésre, másfelől több faj specializálódott a fogyasztásukra, az imágók, hogy csökkentsék a versengést más dögevőkkel, eltemetik a hullát. Innen ered magyar nevük is. A bogarakon gyakran ragadozóatkák (Poecilochirus necrophori) utaznak, melyek megtisztítják a tetemet a légypetéktől, azaz gyérítik a temetőbogár utódainak lehetséges kompetitorait.
A temetőbogarak kifinomult szaglásuk és jól fejlett szárnyaik segítségével hamar megtalálják a dögöt. Ha egy hím elsőnek érkezik, feromon kibocsátásával jelzi a nőstényeknek a zsákmányt. Amennyiben egy nőstény talál rá a dögre és előzetesen már párosodott, akkor egymaga is képes ellátni szülői feladatait. A friss tetemre legtöbbször több egyed érkezik, ezért a bogarak először megküzdenek egymással az erőforrásért. A nagyobb testméret előnyt jelent a küzdelemben. A nyertes pár egyből hozzálát a tetem előkészítéséhez. A hulla alól kiássák a földet, ami miatt az fokozatosan lesüllyed, míg végül eltűnik a talajban – a megmaradt földkupacot pedig rákaparják. Ha a talaj túl kemény vagy valamilyen akadályba ütköznek ásás közben, akkor képesek arrébb vonszolni a tetemet. Igyekeznek gömbbé formázni a tetemet a végtagok ráhajtogatásával, a szőrt vagy tollat pedig lerágják róla. A dögöt a nyálukkal bekenik, ezzel valamennyire képesek lelassítani a bomlás folyamatát.
A nőstény ezek után sem bízza a véletlenre a lárvák sorsát. Kamrákban végződő járatot készít a talajban, ide helyezi petéit. Majd visszatér a tetemhez, és egy tölcsér alakú üreget váj a közepébe. A kikelt lárvákat ciripelő hanggal hívja magához, amelyek a nőstény által készített kráterben, szorosan egymás mellett találnak menedéket. Ezután kezdődik az etetés, amelynek során a nőstény előemésztett, folyékony táplálékot ad utódaiknak, amit a lárvák folyamatos „kolduló” testtartással követelnek. A kitartó gondoskodás eredményeképpen a frissen kikelt lárvák testtömege néhány óra alatt megkétszereződik. Az utódok etetése főleg a kikelés és a vedlések után fontos, a fejlődés folyamán a lárvák maguk is képesek lesznek önálló táplálkozásra. Bár megfigyelték más fajoknál, hogy a hím is részt vesz a lárvák gondozásában, aktivitása elmarad a nőstényétől. A lárvák gyorsan fejlődnek, és néhány vedlés után a talajban bábozódnak. A magukra hagyott lárvák is életképesek, de fejletlen imágók alakulnak ki belőlük.
Az alábbi videóban a feketecsápú temetőbogár (Nicrophorus vespilloides) utódgondozását követhetjük végig:
A közönséges temetőbogár rokonsági köre
A temetőbogár a dögbogarak (Silphidae) családjába tartozik. E kis fajszámú bogárcsaládnak világszerte összesen mintegy 175 faját ismerjük. Hazánkban 22 fajuk fordul elő. Vannak közöttük ragadozók, mint a bordás csigarabló (Phosphuga atrata) és a négypettyes hernyórabló (Dendroxena quadrimaculata). Az aranyszőrű répabogár (Aclypea opaca) és a fekete répabogár (Aclypea undata) növényevők. A legtöbb fajuk azonban tetemeken él, mint a nagy dögbogár (Necrodes littoralis) és a vörösnyakú dögbogár (Oiceoptoma thoracicum).
Bordás csigarabló (Phosphuga atrata)
(forrás: Balogh Diána, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)
Négypettyes hernyórabló (Dendroxena quadrimaculata)
(forrás: Ujvári Zsolt, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)
Az eddig említett fajok a dögbogárformák (Silphinae) alcsaládjába tartoznak. A másik alcsaládot a temetőbogárformák (Nicrophorinae) alkotják, a Földön 70 körüli ismert fajjal. Ebbe a csoportba tartozik néhány kis fajszámú nemzetség (genusz) és a temetőbogarak (Nicrophorus) nemzetsége. A temetőbogaraknak 62 faját ismerjük. E bogarak holarktikus elterjedésűek, vagyis részben Észak-Amerikában, részben Európában és Ázsiában fordulnak elő. Számos mutatós kinézetű, feltűnő megjelenésű fajuk él a Föld különböző pontjain. A Nicrophorus americanus szerepel az USA veszélyeztetett fajainak listáján. A szintén észak-amerikai Nicrophorus tomentosus előhátát teljesen befedi a sűrű, sárga szőrzet. A széles elterjedésű Nicrophorus nepalensis Kelet-Ázsia lakója.
Nicrophorus tomentosus
(forrás: Kyle Kittelberger)
Nicrophorus nepalensis
(forrás: Bon Pradhan, licenc: CC-BY-NC)
Temetőbogarak a kultúrában
A temetőbogarak megjelenése kulturális vonatkozásban jóval ritkább, mint más rovaroké, de nem példa nélküli.
A feketepillás temetőbogár (Nicrophorus investigator) egy bélyegen
(forrás)
Köszönetnyilvánítás
Szerkesztéssel, szakmai lektorálással, tanácsokkal Szalóki Dezső, Szél Győző, Szőke Viktória és Vas Zoltán segítették a cikk összeállítását. Hálás köszönet a munkájukért!
Felhasznált irodalom
Merkl O., Vig K. 2011: Bogarak a Pannon régióban. Palatia Nyomda és Kiadó Kft., Győr, 496 pp.
Merrick M. J. and Smith R. J. 2003: Temperature regulation in burying beetles (Nicrophorus spp.: Coleoptera: Silphidae): effects of body size, morphology and environmental temperature. The Journal of Experimental Biology 207, 723–733 pp.
Pushkin S.V. 2009: Extra-pair copulations of Nicrophorus vespillo (L.) (Coleoptera, Silphidae) Euroasian entomological journal. 8(1): 214–216 pp. (oroszul)
Ratcliffe B. C. 1996: The carrion beetles (Coleoptera: Silphidae) of Nebraska. Volume 13. Bulletin of the University of Nebraska State Museum, 100 pp.
Růžička J. 1992: The immature stages of central European species of Nicrophorus (Coleoptera, Silphidae). Acta Entomol. Bohemoslov., 89. 113–135 pp.
Schrader M., Keller M. K., Lucey G. F. 2020: Adaptation to monogamy influences parental care but not mating behavior in the burying beetle, Nicrophorus vespilloides. Ecol Evol. 1–11 pp.
Sikes D. S., Madge R. B. & Newton A. F. 2002: A catalog of the Nicrophorinae (Coleoptera: Silphidae) of the world. Zootaxa 65, 304 pp.
Székessy V. 1961: Holyvaalkatúak I. – Staphylinoidea I. – In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae), II, 7. Akadémiai Kiadó, , 41 pp.
Trumbo S. T. 2022: Moving the corpse to hide the evidence: horizontal as well as vertical movement is important when burying beetles cache a carcass. Research Square. 15 pp.
Varga Z., Rózsa L., Papp L. és Peregovits L. (szerk.) 2021: Zootaxonómai – Az állatvilág sokfélesége. Pars Kft., , 449 pp.
Walling C. A., Stamper C. E., Salisbury C. L., and Moore A. J. 2009: Experience does not alter alternative mating tactics in the burying beetle Nicrophorus vespilloides. Behavioral Ecology. 153–159 pp.
Közönséges temetőbogár (Nicrophorus vespillo)
(forrás: Eugenijus Kavaliauskas)