Elnökség (2024. február 29-ig)
Elnök: Haltrich Attila
1. Alelnök: Vas Zoltán
2. Alelnök: Szabóky Csaba
Titkár: Dombi Orsolya
Előadásszervező: Koczor Sándor
Szerkesztő: Vas Zoltán és Szőke Viktória
Pénztáros: Szalóki Dezső
Jegyző: Szőke Viktória
Számvizsgáló Bizottság (2024.
…]]>
Elnökség (2024. február 29-ig)
Elnök: Haltrich Attila
1. Alelnök: Vas Zoltán
2. Alelnök: Szabóky Csaba
Titkár: Dombi Orsolya
Előadásszervező: Koczor Sándor
Szerkesztő: Vas Zoltán és Szőke Viktória
Pénztáros: Szalóki Dezső
Jegyző: Szőke Viktória
Számvizsgáló Bizottság (2024. február 29-ig)
Elnök: Both Veronika
Tagok: Balázs Klára, Sulyán Péter Gábor
Választmány
Örökös tagok: Orosz András, Podlussány Attila, Retezár Imre, Rozner István, Vig Károly
2022. február 28-ig: Hegyessy Gábor, Markó Viktor, Ronkay László, Sasvári Zoltán, Szénási Ágnes
2023. február 28-ig: Borbély Csaba, Ilniczky Sándor, Mezőfi László
2024. február 29-ig: Fónagy Adrien, Kiss Balázs, Puskás Gellért, Szőcs Gábor, Tóth Balázs.
Mihez kezd egy igazi bogarász az üveg alján maradt vörösborral? Miért főz az ember puhára egy százéves bogártetemet? És miként eredhetünk fantomfajok nyomába? Az MTA Podcast új adásában Gilicze Bálint Merkl Ottóval, a Magyar Természettudományi Múzeum Bogárgyűjteményének vezetőjével beszélget, aki jobban ismeri 7000 fiók hatlábú kincseit, mint bárki más a világon.
A A rovarok világa – Fedezd fel a természet csodáit! címerében (pecsétjén, logóján) különös bogár látható: a mehádiai tapogatósbogár (Pselaphogenius mehadiensis). Vajon miért pont ezt a fajt választották?
A mehádiai tapogatósbogár (Pselaphogenius mehadiensis) egyik típuspéldánya a Magyar Természettudományi Múzeum Bogárgyűjteményéből (forrás: Németh Tamás,
…]]>
A A rovarok világa – Fedezd fel a természet csodáit! címerében (pecsétjén, logóján) különös bogár látható: a mehádiai tapogatósbogár (Pselaphogenius mehadiensis). Vajon miért pont ezt a fajt választották?
A mehádiai tapogatósbogár (Pselaphogenius mehadiensis) egyik típuspéldánya a Magyar Természettudományi Múzeum Bogárgyűjteményéből (forrás: Németh Tamás, Europeana)
A mehádiai tapogatósbogár a Bánsági-hegyvidék bennszülött (endemikus) faja. Frivaldszky János (1822–1895), a Magyar Természettudományi Múzeum (abban az időben a Nemzeti Múzeum) Bogárgyűjteményének első kurátora írta le Pselaphus mehadiensis néven 1877-ben a Krassó-Szörény vármegyei Herkulesfürdőről (németül Herkulesbad), mely akkoriban Mehádia községhez tartozott.
Csiki Ernő 1912-ben a “Magyar Entomologiai Társaság” közgyűléséről szóló írásában a következőket írta:
A minisztérium megkívánta a társaság pecsétjének megállapítását. Választmányunk erre azt határozta, hogy a pecséten faunánk valamelyik jellemző rovarának képét, az alapítás évszámát (1910) és „Magyar Entomologiai Társaság — ” felírást alkalmazza. Alapos megfontolás után legmegfelelőbbnek és a tárgy természeténél fogva legalkalmasabbnak a Pselaphus mehadiensis Friv. nevű törpebogarat találtuk, melyet a legsematikusabb ábrázolás mellett is fel lehet ismerni.
Ilyen prózai oka van hát a választásnak: a bogár jellegzetes alakú. A választás egyébként azért is szerencsés volt, mert Magyarország endemikus fajáról beszélhetünk. Az akkori Magyarországéról.
A történelem azonban közbeszólt. A trianoni döntés után Herkulesfürdő (a mai Băile Herculane) is a mai Magyarország határain kívülre került. A budapesti székhelyű A rovarok világa – Fedezd fel a természet csodáit!nak tehát egy olyan faj a címerállata, mely nem él a mai Magyarországon. Szerencsére sem Trianon után, sem az 1945-öt követő időkben senkinek nem jutott eszébe más fajra cserélni ezt a valóban jellegzetes bogarat.
A tapogatósbogarakat sokáig önálló családnak tekintették; ma már azonban az 1990-es évek óta egyre bővülő holyvafélék (Staphylinidae) óriási családja bekebelezte őket, és ma már e család egyik alcsaládjának (Pselaphinae) tekintik őket. Nagyjából tízezer fajukat írták le eddig (a magyarországiak száma 100 körüli), de a trópusokon valószínűleg megszámlálhatatlanul sok leíratlan fajuk él még. Apró (5 milliméternél szinte mindig kisebb), jellegzetes, nemegyszer egészen bizarr alakú bogarak. (Lásd például itt, itt, itt és itt.) Közös tulajdonságuk a megrövidült szárnyfedő, illetve az erősen megnyúlt és gyakran furcsán alakult állkapcsi tapogató – a nevüket is erről kapták.
Nem könnyű gyűjteni őket: leginkább az avarban, korhadó fákban, komposztban és más bomló növényi anyagban élnek, az ilyen közegek rostálásával lehet hozzájuk jutni. A röpképes fajok alkonyatkor rajzanak, ezek gyűjtésére az alkonyati fűhálózás és az autóshálózás is alkalmas módszer.
Apró gerinctelenekkel táplálkoznak, leginkább ugróvillásokkal és atkákkal. A kemény kültakarójú páncélosatkákat (Oribatida) úgy nyitják fel, akár egy konzervdobozt. Számos fajuk hangyabolyokban él. Néha olyan szélsőségesen módosultak ehhez az élőhelyhez, hogy már táplálkozni is képtelenek: a hangyák etetik őket, cserébe olyan anyagokat választanak ki, mellyel a hangyák a saját lárváikat táplálják.
Csiki E. 1912: A “Magyar Entomologiai társaság” közgyűlése 1912. februárius 24-én. – Rovartani lapok 19(2–3): 34–42.
]]>