Bíró Lajos (1856. augusztus 29., Tasnád [Tășnad, Románia] – 1931. szeptember 2., ): utazó, gyűjtő, entomológus. – Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, ahol tanítója, Török Ferenc keltette fel természetrajzi érdeklődését. A hat osztály elvégzése után a zilahi kollégiumba került, itt tett érettségi vizsgát (1975). Érettségi után a debreceni Református Kollégiumban tanul tovább, majd a budapesti református teológiára kerül (1978–1979). Debrecenben Török József orvos-tanár mellett képezte magát rovarásszá, ahol megnyerte a Debrecen rovarainak összegyűjtésére és rendszerezésére kiírt iskolai pályázatot: egy 840 bogárfajt számláló gyűjteményt adott be tanárának. Debrecenben nagy hatással volt rá Pungur Gyula entomológus, i tartózkodása idején pedig bejárt a Nemzeti Múzeum Állattárába, ahol Frivaldszky János igazgatóőr segített neki a bogarak meghatározásában. Két év után megszakította vallási tanulmányait, és úgy döntött, hogy természetvizsgáló lesz.

Bíró Lajos először nevelőként helyezkedett el Dunaörsön (ma Komárom városrésze Szlovákiában), majd házitanítóként Chyzer Kornél vármegyei főorvos családjához szegődött el Sátoraljaújhelyen. Chyzer egyben kiváló zoológus is volt, és éppen Zemplén vármegye állattani monográfiáját állította össze. A bogarakat már ekkor jól ismerő Bíró Lajos Chyzer hatalmas könyvtárában képezte tovább magát, és nyelveket is tanult. Chyzer közbenjárására filoxéra-biztosként helyezkedett el a budapesti a Rovartani Állomáson, ahol hat évig dolgozott (1881–1886). Miközben járta az országot és ismeretterjesztő előadásokat tartott a szőlősgazdáknak, szabad idejében szorgalmasan gyűjtötte a bogarakat, és cikkeket közölt a Rovartani Lapok-ban. Állását kényszerűségből elhagyva Rákospalotára, majd Kecskemétre ment tanítani. Szabadsága alatt gyűjtőutakat tett az az ország különböző helyein, látogatta a Felvidéket, Erdélyt, Horvátországot.

Fenichel Sámuel példáját követve Bíró Lajos 1895-ben elindul Új-Guineába, amely akkoriban szinte terra incognitának számított. A sziget észak-keleti része Bíró Lajos utazása idején német császári védnökség alatt állt. Bíró Lajos itt a nehézségeket leküzdve óriási természettudományos és néprajzi anyagot gyűjtött, melyet folyamatosan hazaküldött a Nemzeti Múzeumba. Főbb tartózkodási helyei az akkori főváros (Friedrich Wilhelmshafen), Stephansort, Graget-sziget és Berlinhafen voltak. Sok értékes megfigyelést jegyzett fel az akkor még helyenként a kannibalizmust is gyakorló pápuák szokásairól is. Útja során összesen 200 ezer darabos rovar-, hüllő- és madárgyűjteményt állított össze, mely a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárába került. Hét éves új-guineai tartózkodását Bíró Lajos egészségügyi okokból olykor megszakította, hogy felkeresse az egészségesebb éghajlatú Észak-Ausztráliát, Szingapúrt, Malajziát, Jávát, de ezekről a helyekről sem tért haza üres kézzel. 1902-ben utazott haza re, ahol ünneplő fogadtatásban részesült.

1903-tól a Nemzeti Múzeum Állattárának tiszteletbeli kutatója lett, és itt dolgozott haláláig. A múzeumban főként a hártyásszárnyúakon végzett tudományos munkájával örökítette meg a nevét. Rendezte a hangyagyűjteményt, és a fémfürkészek tanulmányozásához kezdett. Ezekből az apró, az 1–2 mm-t többnyire alig meghaladó darazsakból szívós munkával mintegy 100 ezer darabból álló gyűjteményt állított össze. Kutatóúton járt még Máltán és Tuniszban (1903), Krétán (1906), Törökországban (1918 után) és Bulgáriában (1928), és mindenhonnan értékes gyűjteményekkel tért vissza. Nyolc hónapos krétai tartózkodása alatt nem kevesebb, mint 17 000 rovart gyűjtött.

A Bíró Lajos által gyűjtött állattani anyagban több mint 2000, a tudomány számára addig ismeretlen új fajt találtak és írtak le. Munkájának értékét növeli, hogy előszeretettel gyűjtötte az apró rovarokat, melyek közül igen sok bizonyult újnak a tudomány számára. Nevét 18 genusz tudományos neve őrzi, a róla elnevezett fajok száma pedig megközelíti a 200-at.

Munkássága elismeréseként a szegedi Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem tiszteletbeli doktorává fogadta (1926). A A rovarok világa – Fedezd fel a természet csodáit! tagja volt 1911-től.

Bíró Lajos nyomtatásban megjelent munkáinak zöme a Rovartani Lapok, a Természettudományi Közlöny, illetve a Természetrajzi Füzetek hasábjain jelent meg. Ezekből sok szól a rovarok életmódjáról, a kártevő rovarokról és a rovargyűjtésről. Több közleménye foglalkozik a barlanglakó bogarakkal, melyek vizsgálata Bíró Lajos egyik fontos kutatási területe volt. Új-Guineában írt leveleit a Rovartani Lapok folyamatosan közölte, de 1923-ban könyv formában is napvilágot látott. Lendl Adolf és Vángel Jenő közreműködésével kiadta és szerkesztette a Rovartani Lapok-at (1886).

 

Főbb művei

Bíró L. 1882: Adatok Zemplénmegye természetrajzi ismeretéhez. 2. Dr. Chyzer Kornél gyűjteményének bogarai. – In: Az Orvosok és Természetvizsgálók 22. Debrecenben Tartott Vándorgyűlésének Munkálatai, pp. 1–54.

Bíró L. 1884: Új levéldarázs-faj. – Rovartani Lapok 1: 57–58.

Bíró L. 1884: A rovargyűjtésről. – Rovartani Lapok 1: 129–132, 153–157, 177–181, 193–195.

Bíró L. 1885: Die charakteristische Insekten im Gebiete der Ost-Karpathen. – Igló, 12 pp.

Bíró L. 1885: A magyarországi hangyaleső-fajok. 1–2. – Rovartani Lapok 2: 177–183, 193–200.

Bíró L. 1897: Vízenjáró poloskák Új-Guineában. – Rovartani Lapok 4: 15–16.

Bíró L. 1897: Három új vak bogár a magyar faunában. – Természetrajzi Füzetek 20: 447–460.

Bíró L. 1899: Hangya utánzó pókok. – Rovartani Lapok 6: 67–70.

Bíró L. 1901: Entomologiai megfigyelések Ausztráliában. – Rovartani Lapok 8: 45–47, 78–81.

Bíró L. 1905: Rovarrostálás Új-Guineában. – Rovartani Lapok 12: 1–4, 45–48, 57–71.

Bíró L. 1908: Adatok a magyarországi apró-darazsak faunájához. – Rovartani Lapok 15: 84–85.

Bíró L. 1923: Hét év Új-Guineában. Levelek két világrészből. – In: Halász, Gy. (szerk.): A Hat Világrész. Utazások és felfedezések 6. Világirodalom Könyvkiadóvállalat, , 193 pp.

Bíró L. 1932: Újguineai utazásom emlékei. – Népszerű Természettudományi Könyvtár, , 260 pp.

Bodrogi L. (szerk.) (1987) (Bíró L.): Hat év Új-Guineában. Válogatott írások. Gondolat Kiadó, , 356 pp.

 

Irodalom

Abafi-Aigner L. 1897: Bíró Lajos. – Rovartani Lapok 4: 159–164.

Abafi-Aigner L.1898: Bíró Lajos újabb küldeményei. – Rovartani Lapok 5: 84.

Csiki E. 1902: Bíró Lajos. – Rovartani Lapok 9: 137–141.

Csiki E. 1931: Bíró Lajos. (1856–1931) – Állattani Közlemények 28: 197–200.

Szilády Z. 1931: Bíró Lajos. – Állattani Közlemények 28: 197–200.

Asztalos S. 1953: Bíró Lajos a nagy magyar utazó. – Művelt Nép Könyvkiadó, , 139 pp.

Balogh J. & Allodiatoris I. 1972: In memoriam Lajos Bíró and Samuel Fenichel. – Acta zoologica hungarica 18(1–2): 1–6.

Benedek Z. 1979: A Szilágyságtól Új-Guineáig. Bíró Lajos természetbúvár életútja (1856–1931). –  Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 155 pp.

Huszty S. 1975: A magyar rovartani szaksajtó bibliográfiája 1883–1973. I. rész. A–J. – Frivaldszkya 2: 110–112.

Petur L. 1963: Egyszemélyes expedíció. Bíró Lajos élete. – Móra Ferenc Könyvkiadó, , 226 pp.

Hangay György írása Bíró Lajosról. 1. rész. 2. rész.

 

Forrás

Bodó S. & Viga Gy. (szerk.) 2002: Magyar múzeumi arcképcsarnok. – Pulszky Társaság – Tarsoly Kiadó, , 984 pp.