Fajszám a Földön: 42 ezer

Fajszám Magyarországon: mintegy 600 faj

Méret: testhosszuk 2–38 mm

Megnyúlt testű, szúró-szívó szájszerű rovarok. Fejükön egy pár összetett és csoporttól függően, általában 2-3 pontszem található. A fej több csoportnál megnyúlt (például a lámpahordókabócáknál). A toron felülről az előhát (az előtor része) és a pajzsocska (a középtor része) látszik. Az előhát a szarvaskabócák esetében tüskét vagy akár szélsőséges formájú nyúlványokat visel. Mindkét pár szárnyuk – ha nem csökevényesedett el – hártyás, nyugalmi állapotban a potrohot háztetőszerűen borítja. Első pár szárnyuk gyakran színes, mintázott. A hímek a potrohukban lévő hanghólyag kitinhártyájának rezegtetésével hangadásra képesek; a hímeknek és a nőstényeknek is van hallószervük. Hangadásuknak a párkeresésnél van szerepe. Az egyes fajok, csoportok hangja vizsgálva rendszertani jellegzetesség lehet.

Valamennyien – lárváikkal együtt – növényi nedvekkel táplálkoznak. Képviselőik megtalálhatók szerte a meleg és mérsékelt égöv szárazföldi élőhelyein. A nagytestű énekeskabócák lárvái a talajfelszín alatt gyökereket szívogatnak, és néha szélsőségesen hosszú ideig (akár másfél évtizedig) fejlődnek.

 

Lámpahordó kabóca (Pyrops candelaria ) (forrás: Pexels)

 

Szarvaskabóca (Centrotus cornutus) (forrás: Wikimedia Commons)

 

Hegyi énekeskabóca (Cicadetta tibialis) (forrás: Rahmé Nikola, Flickr)